Hazatér a RAFC védője
Néhány napja elhagyta az Alföld-csoportban szereplő Monor együttesét a csapat 26 éves védője, Gálosi Csongor, aki fél év után visszatért a RAFC-hoz, avagy haza, Rákosszentmihályra. A hátvéd a fociakobon.hu-nak nyilatkozott.
- Mikor döntötted el, hogy a RAFC csapatához igazolsz?
- Már szeptemberben megkeresett Ocskó József, a RAFC elnöke akinél tisztességesebb, rendesebb elöljáróval én még nem nagyon találkoztam, de azt mondtam neki, várjuk meg az idény végét.
- Jól érezted magad a Monornál?
- Eleinte azt kérdezték a szurkolók, minek igazoltak le, de ahogy telt-múlt az idő, és mivel látták rajtam, hogy az első perctől kezdve motivált vagyok, küzdök és odateszem magam mindig, elfogadtak. Az idény végén pedig már megtapsoltak és a nevemet kiabálták. Nagyszerű embereket ismerhettem meg Monoron, és nem csupán úgy értem ezt, mint futballisták, hiszen remek közösséget alkotott a brigád, amit nehezen fogok elfelejteni.
- Az összes őszi bajnokin szóhoz jutottál, talán még az ideálisnál is jobb volt a kapcsolatod a Monor játékos-edzőjével, azaz duplán fájhatott a búcsú.
- Abban biztos vagyok, hogy Erős Károly egyszer dolgozni fog az NB I-ben! Olyan mentalitása van, amely példaértékű, negyvenévesen is odateszi magát és teljes joggal ezt várja el tőlünk, fiatalabbaktól is. Szeretnék én olyan állapotban lenni bő tíz esztendő múlva, mint most ő. Szuper edzéseket csinál, látszik, hogy érti a dolgát, ezért is sajnálom őt, mert azt gondolom, ha nem lenne ennyi távozó most a télen, ez a csapat a dobogóra is esélyes lenne. És ez még akkor is igaz, ha az elért hetedik helyezés a realitást tükrözi.
- Talán kevesen tudják, de játékvezetőként is tevékenykedtél Budapesten.
- Ezúton kérek bocsánatot azoktól a játékvezetőktől, akiket annak idején megbántottam, hiszen amit az Alföld-csoportban tapasztaltam, az maga volt a katasztrófa! Szándékosan nem mondom, melyik idegenbeli bajnokinkon történt meg az eset, de jellemző: odaszól nekem a spori meccs közben, hogy: ne izgulj, itt ma úgysem nyertek!. Nem is nyertünk… Néha nagyon nehéz volt visszafognom magam, nem is mindig sikerült, de amikor például a balszélsőnk vállába beleharap az ellenfél és azt is büntetlenül lehet, ott aligha van miről beszélni. Az azért jó volna, ha olykor nem a kezdőkörből vezetnék a meccset a játékvezetők, mint arra volt példa az ősszel, illetve jobban tisztelnék a futballistákat.
- Mit lehet tudni az elköszönésed körülményeiről?
- Az utolsó meccs utáni vacsorán ültem le beszélgetni Erős Karcsival a hogyan továbbról, aki nagyon korrekt módon vette tudomásul a távozásomat. Nem tudtam összeegyeztetni a munkámat a futballal, és szerettem volna többet lenni a családommal. A nyáron az eszemre, most a szívemre hallgattam. A téli szünetben gyakorlatilag végig futottam esőben, sárban a régi-új társakkal, többek között Téglával és Ricsivel (Téglás Máté és Hajdu Richárd), hogy jó erőben legyek. Az első két hét úgyis másról sem fog szólni, mint futásról és lépcsőzésről.
Forrás: fociakobon.hu